A vidék régóta lakott hely, erre bizonyíték a község határában feltárt római kori leletek. Németkér az 1193. esztendőben „Ker”-ként szerepel archív anyagokban, 1333-ban (latinul) Kyry, 1410-ben Kiskeer, 1572-ben Kér, 1763 és 1784 között pedig Kérpuszta. A török hódoltság idejében a falu szinte teljesen elnéptelenedett, csupán néhány ház élte túl az ostrom korát.

Uralkodói rendelkezések hullámaként 1785 tavaszán Németországból, azon belül Hessen és Pfalz tartományból; Mainz és Aschafenburg közötti területről, továbbá Sommerkahl és Jakobstahl településekről érkező német paraszti családokkal élesztették újjá a vidéket, akik munkaerejük mellett évszázados zenei kultúrájukat, táncaikat, jellegzetes viseleteiket is magukkal hozták az óhazából. A szorgalmas sváb népesség kitartó munkája nyomán a falu hamar felvirágzott és élte egyszerű mindennapjait. A 19. század végén (1892) változott a falu írásmódja utoljára, ekkor nevezték el Németkér–nek, a németkériek azonban maguk között sokáig csak egyszerűen Kier-nek (Kír) nevezik a falut. A Község római katolikus temploma sokévi munka eredményeként 1818-ban került felszentelésre, amely azóta is a németkéri emberek méltó és meghatározó vallási helyszíne. Kicsivel több mint száz esztendő elmúltával, 1924-ben megtörténik az egykori falusi kocsma helyén az elemi iskola alapkőletétele, mely épület azóta is egyedülálló műemlékként ékesíti a falu központját.

Az 1944-et követő sanyarú évek; a szovjet megszállás, a hadifoglyok elvesztése, majd a legfelsőbb utasításra kirobbanó kegyetlen kitelepítések – köztük a németkéri nők malenkij robotra történő elhurcolása – miatt lassan ködbe veszett a falu békéje, átalakult a lakosság nemzetiségi összetétele. A korábban teljes egészében sváb településen drasztikusan megfogyatkozott a németajkúak száma. Az erőszakkal elhurcolt és bemocskolt német nemzetiség helyére, úgyszint felsőbb utasításra Felvidékről és Békés megyéből érkeztek betelepülő családok, akik a svábokhoz hasonló körülmények közt kerültek szülőföldjükről elűzetésre.

A település sváb hagyományait ma is élénken őrzi, a „régi öregjeinknek” köszönhetően egyedi nyelvjárás és szokásrendszer jellemzi. Jellegzetes népi ételei kuriózumnak számítanak. Az elmúlt századok emlékeit a helytörténeti gyűjteményben tekinthetjük meg, ahol Staub Ferenc (1905-1990), az élete végéig itt alkotó festőművész kiállítása is látható.

A régmúltat idézi a Német Nemzetiségi Tájház valamint a Kálvária-domb is, amely nagy becsben tartott építészeti örökségnek számít. A környék természetvédelmi értéke a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet egyik ikonikus helyszíne, a Látóhegy, melynek fő színfoltja a május végén tengerként hullámzó homoki árvalányhaj. Nem utolsósorban kivételesnek számít az ősi pincefalu mai maradványa, a híres „Neuriss”, mely gazdag szőlő- és borkultúrára, pezsgő népi életstílusra tekint vissza.

Hivatalos weboldal további információkkal: http://nemetker.hu/